Skip to main content

Nemzetközi viszonylatban a Társaságok többsége végez olyan típusú ügyleteket, ahol a vásárolt áru fizikailag nem is kerül a birtokukba, mivel közvetlenül attól a Társaságtól, akitől vásárolták, ahhoz a Társasághoz kerül, aki megvette tőlük.

Az általános forgalmi adó rendszerében akkor beszélünk láncértékesítésről, amikor a terméket többször értékesítik oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként, vagy fuvarozzák el. A láncértékesítésben legalább három szereplő van, azonban árumozgás csak egyszer történik. Legegyszerűbb relációban „A” tagországból közvetlenül „C” tagországba szállítják a tereméket, de az értékesítési láncban van egy köztes „B” szereplő is.

A 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról (továbbiakban: Áfa törvény) egyértelműen kimondja, hogy mi a teljesítés helye termék fuvarozással történő értékesítése esetén.

„26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.”

Az Áfa törvény 27. § (1) pontja értelmében a láncügyletbeli értékesítések közül kizárólag egy termékértékesítés esetében alkalmazható a 26. §, vagyis az, hogy ott kell teljesítettnek tekinteni, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor van. Ez a fuvarozással érintett értékesítés lehet adómentes a Közösségen belüli termékértékesítés jogcímén (egyéb feltételek fennállása esetén), ha az értékesített terméket igazoltan külföldre, de a Közösség területére fuvarozzák. A sorban ezt megelőző termékértékesítés(ek) teljesítési helyének azt kell tekinteni, ahonnan a fuvarozás indul (áfatörvény 27. § (3) a), míg az adómentes értékesítést követő eset(ek)ben a teljesítés helye az, ahol a fuvarozás befejeződik (áfatörvény 27. § (3) b). Vagyis minden, a láncügyletben szereplő Társaságnak be kell jelentkeznie az első értékesítő vagy az utolsó beszerző adóalany tagállamába.

Ezek alapján az első feladat, hogy meghatározzuk azt a résztvevőt, aki fuvaroztat az ügyletben vagy saját eszközével fuvarozik. Vagyis nem a fuvar végső költségviselőjét keressük, hanem azt a Társaságot a láncban, aki fuvarszerződést köt a fuvarozóval, vagy azt, aki a saját járművén szállítja el az árut az első eladótól az utolsó vevőhöz. A fuvarozó személyének meghatározása azért fontos, mert el kell döntenünk, hogy melyik értékesítéshez kapcsolódik a fuvar.

Ahhoz, hogy meghatározzuk ki fuvaroztat a láncban, az egyes értékesítéseket egyenként kell megítélni, vagyis, ha „A” értékesít „B”-nek, „B” értékesít „C”-nek, és a termék közvetlenül „A” országból „C” országba kerül, akkor külön kell vizsgálni az „A” és „B” közötti, valamint a „B” és „C” közötti értékesítés teljesítési helyét.

„A” eladó ­­­­- „B”, mint vevő közötti ügylet esetében:

Az Áfa törvény előírása szerint, ha a fuvarozást az

  • „A” eladó végzi, vagy azt saját nevében rendelte meg vagy
  • „B” mint vevő fuvaroz/tat, akkor az általa igénybe vett értékesítéshez kapcsolódik a fuvarozás akkor

az értékesítés teljesítési helye az indulás helye, azaz „A” tagállama. Ilyenkor az „A” és „B” szereplő közötti értékesítés lesz az adómentes értékesítés és „B” szereplőnek be kell jelentkeznie „C” tagországba. A „B” és „C” közötti termékértékesítés „C” tagállamában belföldi értékesítésnek minősül majd.

Előfordulnak olyan esetek is, amikor a láncügylet közbenső résztvevője fuvaroz, fuvaroztat, vagyis olyan személy, aki egyszerre két értékesítésben vesz részt. Ez esetben el kell dönteni, hogy a fuvarozást a „B” közbenső adóalany, mint vevő, vagy mint eladó végzi, végezteti.

„B”, mint eladó – „C” vevő közötti ügylet esetében:

  • Ha „B”, mint eladó fuvaroz/tat

Fontos azonban megemlíteni, hogy törvényi vélelem áll fenn amellett (Áfa törvény 27. § (2)), hogy ha a közbenső vevő „B” végzi vagy rendeli meg a fuvarozást, akkor mint vevő járt el, tehát az általa igénybe vett, a felé teljesített értékesítés kapcsolódik a fuvarozáshoz. Főszabályként tehát úgy kell tekinteni, hogy az ilyen közbenső tag beszerzéséhez kapcsolódóan történik a fuvarozás, fuvaroztatás („A” és „B” közötti relációban). A közbenső szereplő abban az esetben nem minősül vevőként fuvarozónak, fuvaroztatónak, ha bizonyítja, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását eladóként végzi, illetőleg arra másnak eladóként adott megbízást. E rendelkezés szerint a törvényi vélelmet kizárólag az adózó saját maga döntheti meg. Ilyen bizonyíték lehet a felek közti megállapodás tartalma, az adóalany erre utaló, az eladónak tett nyilatkozata, és belföldi adószám használata az ügylet során.

  • „C”, mint vevő fuvaroztat,

Ilyenkor a „B” és „C” közötti ügylet lesz a fuvarozással érintett adómentes ügylet és „A” és „B” közötti értékesítés „A” tagállamában belföldi értékesítésnek minősül.

Ha több, mint 3 szereplő vesz részt az ügyletben, akkor a többi szereplő által végzett értékesítés teljesítési helyét aszerint kell meghatározni, hogy a fuvarozást megelőző értékesítésről vagy azt követő értékesítésről van-e szó. A megelőzőnél az indulás helye, a követőknél a rendeltetés helye határozza meg az ügylet teljesítési helyét.

De hogy mit is jelent ez a gyakorlatban? Egy példán keresztül bemutatjuk.

Példa: 5 szereplős ügyletbe részt vesz „A”német, „B” olasz, „C” szlovák, „D”magyar és „E” cseh szereplők. A termék közvetlenül „A” tagországból azaz Németországból „E” szereplő tagországába, azaz Csehországba kerül elfuvarozásra.

Először meg kell határoznunk, hogy az Áfa törvény 27 § alapján melyik értékesítés lesz az, melyre alkalmazható a 26 § szerinti teljesítés hely szabály, vagyis melyik ügylet lesz Európai Unión belüli adómentes értékesítés.

1.Amennyiben „A” fuvaroztat, vagy „B” vevői minőségében fuvaroztat:

Látható, hogy a piros vonallal jelzett értékesítés lesz az adómentes ügylet azaz „A” közösségen belüli adómentes számlát állít ki „B” résztvevó „E” tagállami, cseh adószámára. Innentől kezdve a sorban mindenki „E” tagországban, vagyis Csehországban belföldi értékesítésről állít ki számlát a vevője cseh adószámára.

 2. „B” eladói minőségében vagy „C” vevői minőségében fuvaroztat

Ebben az esetben a Közösségen belüli adómentes értékesítés „B” és „C” szereplő között jön létre. „B” szereplőnek „A” tagországába, vagyis Németországban kell adószámmal rendelkeznie, melyről kiállíthatja „C” szereplő „E” tagországi, cseh adószámára a közösségen belüli adómentes értékesítésről a számlát.  Az adómentes értékesítést megelőző értékesítés „A” tagállamban, Németországban belföldi értékesítésnek minősül, míg az adómentes értékesítést követő értékestések „E” tagországi, cseh belföldi értékesítések lesznek.

 3. „C” eladóként, vagy „D”, mint vevő fuvaroztat

Itt a közösségen belüli adómentes ügylet „C” és „D” között valósul meg. „C” adómentes közösségi számlát állít ki a német adószáma alól „D” cseh adószámára. A sorban megelőző értékesítések Németországi belföldi értékesítésnek, míg a sorban az adómentes értékesítést követő értékesítések Cseországi belföldi értékesítésnek minősülnek.

 4. „D”, mint eladó, vagy „E” fuvaroztat

A legutolsó lehetőség, hogy a sorban utolsó értékesítés lesz az adómentes. Ebben az esetben „D” németországi adószámáról állít ki „E” cseh adószámára közösségen belüli értékesítésről számlát és ez előtti összes értékesítés német belföldi értékesítésnek minősült.