Az információ helytelen felhasználása – vagy éppen fel nem használása – a gazdálkodó szervezetek pénzügyi kimutatásaiban hibának minősül. A hiba jellegét (jelentős vagy nem jelentős összegű) egyrészt az adott gazdálkodó szervezet rögzíti a saját számviteli politikájában, másrészt a számviteli törvény is rendelkezik erről. Utóbbi szerint akkor beszélünk jelentős összegű hibáról, ha a hiba eredményt, saját tőkét módosító értékének együttes összege meghaladja az ellenőrzött év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve, ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka nem haladja meg az 1 millió forintot, akkor az 1 millió forintot.
Mit mond a Számviteli törvény a nem jelentős összegű hibáról?
A nem jelentős összegű hibákról, hibahatásokról a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény rendelkezik: a nem jelentős összegű hibák, hibahatások [3. § (3) bekezdés 4. pont] a hibafeltárás üzleti éve szerinti beszámoló tárgyévi adatai körében jelennek meg, amelyekhez – semlegesítésükhöz – kapcsolódóan a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény [Tao. tv.] korrekciós előírásokat rendel. E mellett az adózó a hiba elkövetésének – adóhatósági ellenőrzéssel nem érintett – adóéve szerinti korábbi adóbevallását önellenőrzéssel helyesbítheti.
A Tao. tv. korrekciós előírásai – attól függően, hogy a nem jelentős összegű hibának a korábbi adóévi adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő hatása van – a következők: az adózó – a feltárás adóévében – az adóellenőrzés, önellenőrzés során megállapított, bevételként vagy költség, ráfordítás csökkenéseként elszámolt összeggel csökkentheti [7. § (1) bekezdés u) pont], illetve a költségként, ráfordításként vagy bevétel csökkentéseként elszámolt összeggel növeli [8. § (1) bekezdés p) pont] az adózás előtti eredményét.
A Tao. tv. 8. § (8) bekezdése rögzíti továbbá azt a lehetőséget, hogy az (1) bekezdés p) pontjának az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezését az adózónak nem kell alkalmaznia, ha a nem jelentős összegű hibát a feltárás napját magában foglaló adóévről szóló adóbevallásában veszi figyelembe, feltéve, hogy a nem jelentős összegű hibával érintett adóévi adóalapja meghaladja a nem jelentős összegű hiba összegét. A Tao. tv. 8. § (8) bekezdésének alkalmazása esetén az adózónak nem kell megnövelnie az adóalapot a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés p) pontja szerint, s mellette a korábbi adóév adókötelezettségét sem kell önellenőriznie.
Bármely, a fentiek szerinti lehetőség akkor is alkalmazható, ha például ugyanazon adóévet érintően feltárt több, nem jelentős összegű hibára tekintettel az adózónál társasági adóalap-csökkentő és -növelő korrekciós tétel is felmerül. Például, 100 egység el nem számolt költség és 80 egység el nem számolt bevétel kerül feltárásra. Az adózó a hibafeltárás adóévében – a bevételként elszámolt (80 egység) összeggel történő csökkentés és az erre tekintettel végrehajtott önellenőrzés mellett – dönthet úgy, hogy a költségként elszámolt (100 egység) összeggel nem növel és nem is végez önellenőrzést. Ez utóbbi helyett választhatja azt is, hogy (a 100 egység összeggel) megnöveli az adózás előtti eredményt és végez önellenőrzést.
Hasonló a helyzet, ha például 60 egység az el nem számolt költség és 90 egység az el nem számolt bevétel; az adózó a 90 egységgel történő adóalap-csökkentés és e tekintetben végzett önellenőrzés mellett a 60 egység tekintetében választhat, hogy azt – önellenőrzés végzése mellett – növelő tételként veszi figyelembe vagy arra nézve él a Tao. tv. 8. § (8) bekezdése szerinti lehetőséggel és mellőzi az önellenőrzést, illetve a növelő korrekció alkalmazását.
Mi a teendő nem jelentős összegű hiba esetén?
Ellentétben a jelentős összegű hibával, amikor egy ún. három oszlopos beszámolót kell készíteni, nem jelentős összegű hiba esetén a társaságnak nincs tennivalója. Ugyanakkor ezeket a hibákat érdemes könyveléstechnikailag elkülöníteni, hogy azok bármikor visszakereshetők, illetve lekövethetők legyenek
Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet, hogy nem jelentős összegű hibánál is lehetőség van a három oszlopos beszámoló készítésére, még ha kötelezettségünk nincs is erre vonatkozóan.
Miért hasznos a gyakorlatban a három oszlopos beszámoló?
Sok esetben a társaságok eredménykényszerben vannak. Amennyiben a számviteli zárás során előző időszaki hibát azonosítanak, és az veszteségjellegű, úgy az rontja a tárgyévi eredményüket. Amikor három oszlopos beszámolót készítünk, akkor az előző időszaki hibák eredményhatását a tárgyévi eredményből kiemeljük a középső oszlopba. Ezzel a helyes technikával akár nemjelentős hibák esetén is prudensebben mutathatjuk ki tárgyévi eredményünket, és az eredménykényszernek szabályszerűen felelhetünk meg.
Forrás: Nemzetgazdasági Minisztérium 10616/2016. – Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2216938421/2016.; AVÉ 2016/10.